A kitermelt talaj hamarosan már nem lesz hulladék

A kitermelt talaj hamarosan már nem lesz hulladék

"Óriási lehetőség rejlik, amelyet még nem használtak ki." Tristan Tallafuss, az Osztrák Építőanyag-újrahasznosító Szövetség (BRV) ügyvezető igazgatója a kitermelt talajra utal – egy olyan anyagra, amelyet szinte minden építési projekt során előállítanak, és eddig főleg hulladékként kezeltek. A Szövetségi Hulladékgazdálkodási Terv adataiból egyértelműen kiderül, mennyit lehetne begyűjteni: Eszerint Ausztriában évente mintegy 70 millió tonna hulladék keletkezik. Ebből 41 millió tonna – közel 60 százaléka – kitermelt talaj. Ez azt jelenti, hogy Ausztria hulladéktermelésében a kitermelt talaj messze a legnagyobb. Tallafuss álláspontja szerint „nagy mennyiségben, közvetlenül az építkezéseken, mindenféle kezelés nélkül használható”.

Hamarosan nem lesz több hulladék

A kötőszónak most el kell tűnnie. A Környezetvédelmi Minisztérium jelenleg olyan szabályozást dolgoz ki, amely jogilag biztonságosan és gyakorlatiasan határozza meg a kitermelt talajok úgynevezett „hulladékát”. A jelenlegi tervezet szerint okleveles szakértőnek kell tudnia a helyszínen megvizsgálni az anyagot. Ha egy bizonyos minőség bebizonyosodik, az anyag elveszti hulladékként való besorolását. Termék státuszt kap, és minden további hulladékra vonatkozó szabályozás nélkül használható.

A Bauzeitung olvasói körében végzett jelenlegi felmérés azt mutatja, hogy mennyire fontos és gyakorlatilag aktuális ez a téma. A válaszok önmagukért beszélnek: 73 százalékuk nagyon ésszerűnek tartja a tervezett szabályozást, mert nagy lehetőséget kínál az újrahasznosításra és a költségcsökkentésre. További 15 százalék legalább bizonyos feltételek mellett lát előnyt. Csak kritikusan ítélkeznek – további bürokráciára és kockázatokra számítanak.

Eddig az építkezésen a kitermelt talaj kezelése gyakran magas ártalmatlanítási költségekkel, hosszú szállítási útvonalakkal és bonyolult dokumentációval járt. Az, hogy itt óriási hatékonysági potenciál rejlik, a megkérdezettek állításaiból is kitűnik. Az egyik résztvevő így fogalmaz: „Csak könnyebben, jobban és olcsóbban lehet.”

Ezt az értékelést sok résztvevő osztja – de messze nem mindenki. A lehetséges megtakarítási lehetőségeket vizsgálva megoszlanak a vélemények: 23 százalékuk nagyon magasnak, 39 százalékuk mérsékeltnek tartja. Nyolcan viszont alacsonynak tartják, 31 százalék pedig egyáltalán nem számít megtakarításra. Ezek a válaszok azt mutatják, hogy az iparág heterogén – nem minden cég végez rendszeresen földmunkát, és nem rendelkezik logisztikai lehetőséggel az átmeneti tárolásra.

Szinte minden válaszadó (több mint 92 százalék) hangsúlyozza, hogy elengedhetetlenek a világos és egyszerű kritériumok a hulladékkezeléshez. A gyakorlatiasságról és a jogbiztonságról van szó – senki sem akar szürke területen tevékenykedni, vagy bonyolult követelmények miatt lelassítani. 62 százalékuk jogbiztonságot is követel a szankciók elkerülése, valamint a dokumentációs és jelentési kötelezettségek csökkentése érdekében. 58 százalékuk értékeli a gyors és olcsó tesztelési eljárásokat, legalább 39 százalékuk támogatást szeretne a megvalósításhoz. Ez azt mutatja, hogy az ipar nem csak nyitott a tervezett szabályozásra, hanem konstruktív is – de azzal a feltétellel, hogy azt gyakorlatiasnak tervezték.

Több válaszadó konkrét cselekvési lehetőségekre mutat rá: együttműködés a hulladéklerakóval és feldolgozó cégekkel, saját tároló létesítmények, valamint a szennyezett anyagok egyértelmű elkülönítése a nem szennyezetttől. Egy másik szempont egyre fontosabbá válik – az imázs. Az egyik komment így szól: „Lehetőséget látunk a fenntarthatósági imázsban, mert az ügyfelek egyre nagyobb figyelmet fordítanak az ökológiai építkezésre.”