A földfelhasználás tovább csökken

A földfelhasználás tovább csökken

Az elmúlt két évben Ausztriában csökkent az új építési célú földhasználat. A Szövetségi Mérésügyi és Földmérési Hivatal (BEV) és a Szövetségi Környezetvédelmi Ügynökség jelenlegi adatai szerint 2024-ben immár második éve jelentősen lelassult az új földhasználat: 2024-ben naponta 6,75 hektárnyi területet használtak újból, ami 15,3 százalékos csökkenést jelent az előző évhez képest. Az új éves használat teljes területe 24,7 négyzetkilométer volt a 2023-as 29,2 négyzetkilométer után. 2022-ben ez 43,6 négyzetkilométer volt. Ez azt jelenti, hogy két éven belül csaknem felére csökkent az éves földfelhasználás.
Összességében Ausztria teljes országos területének hét százalékát használták kertekre, épületekre, üzemeltetésre, közlekedésre, szabadidős és bányászati ​​területekre 2024-ben (=földhasználat). Ennek körülbelül a felét tömítették, azaz átépítették, aszfaltozták vagy betonozták (= felülettömítés). A lezárási arány jelenleg az országos terület 3,7 százalékát teszi ki.
A 2000-es évek eleje óta folyamatosan csökken az újonnan beszerzett mennyiség. 2000 és 2005 között évente átlagosan 81 négyzetkilométerre volt szükség, az elmúlt négy évben pedig ennek a felére sem (lásd „Éves új területhasználat km²-ben”).

A Számvevőszék megkérdőjelezi a napi 2,5 hektáros felső határt

A jelenlegi kormányprogram napi 2,5 hektárra határozza meg a földfelhasználás csökkentését, bár meg kell jegyezni, hogy e cél eléréséhez nincs kötelező érvényű időhorizont. Ettől függetlenül a Szövetségi Építőipari Céh szemszögéből ez a differenciálatlan cél ellentmond a szövetségi kormánynak a kiegyensúlyozott földpolitika melletti elkötelezettségének, mert minden projektet egybefog - a lezárás mértékétől és a gazdasági következményektől függetlenül. Az Osztrák Önkormányzatok Szövetsége és a felelős állami tanácsok továbbra is bírálják ezt a felső határt, amelyet a szövetségi kormány helytelenül „írt elő”.
Ez év tavaszán a Számvevőszék is kritikát fogalmazott meg. Háttér: a Számvevőszék megvizsgálta az Osztrák Területrendezési Konferencia (ÖROK) lebonyolítását 2023 novembere és 2024 áprilisa között. Az ÖROK a szövetségi kormány, államok, városok és önkormányzatok által támogatott intézmény a területi tervezés és a területfejlesztés országos szintű koordinálására. Többek között ő a felelős a „Talajstratégia Ausztriára” kidolgozásáért, amelyet 2024 elején minden szövetségi állam jóváhagyott.
A Számvevőszék külön fejezetet szentelt ennek a stratégiának az ellenőrzési jelentésében, és a következő következtetést vonta le a 2,5 hektáros céllal kapcsolatban: „A szövetségi kormány 2002-ben Ausztriában napi 2,5 hektárra akarta csökkenteni a „tartósan lezárt területek” növekedését 2010-re. A cél az volt, hogy ezt az akkori átlagos napi 2 tized hektárra csökkentse. megalapozott indoklás vagy megalapozott módszertani A stratégia nem tartalmazta ennek a célértéknek bármilyen származtatása.”(Forrás: „Osztrák Területrendezési Konferencia – Hivatal és földstratégia”, A Számvevőszék jelentése, 2025. április, 72. oldal). Emellett továbbra sem világos, hogy „a célérték további földhasználatra vagy felületlezárásra vonatkozott-e”.(Forrás: „Osztrák Területrendezési Konferencia – Hivatal és földstratégia”, A Számvevőszék jelentése, 2025. április, 90. oldal)

Terminológiai pontosítások szükségesek

A Számvevőszék jelentésében arra is rámutat, hogy a cél meghatározásához használt fogalmak (zárt területek, területhasználat, földhasználat) „nem voltak egyértelműen meghatározva”.(Forrás: „Osztrák Területrendezési Konferencia – Hivatal és földstratégia”, A Számvevőszék jelentése, 2025. április, 12. oldal)
A Szövetségi Építőipari Céh osztja ezt a nézetet, mivel a „földhasználat” kifejezés gyakran helytelen következtetésekhez vezet. Például egy parkot vagy egy családi házas, virágos réttel rendelkező ingatlant a hivatalos statisztika 100%-ban „elhasználtnak” tekinti, még akkor is, ha a legtöbb esetben a teljes ingatlannak csak egy kis része van ténylegesen lezárva vagy beépítve. A „tömítés” azt jelenti, hogy egy át nem eresztő réteg borítja a talajt. A „kihasznált” azt jelenti, hogy egy terület már nem használható mezőgazdaságra vagy erdőgazdálkodásra.
Következtetés: A statisztikák szerint felhasznált területnek csak töredéke van ténylegesen lezárva. Ez a különbségtétel azonban döntő fontosságú lenne ahhoz, hogy objektív vitát lehessen folytatni a kiegyensúlyozott talajvédelmi stratégiáról.

Tények kontra érzelmek

Általánosságban elmondható, hogy az elmúlt években a földfogyasztás témájában zajló nyilvános vita egyre populistábbá és egyre kevésbé tényalapúvá vált: gyakran hangzanak el érzelmileg nagyon feltöltött összehasonlítások ("átbetonozva", futballpályák, stb.), vagy városi (!) terek a feltehetően túlzott területfelhasználás reprezentatív példái. Bár az ilyen módszerek minden bizonnyal hatékonyak a célcsoportjukban, hajlamosak megtévesztőek: egyrészt a földfelhasználás (nagyobb) százalékát rendszeresen használják, és lepecsételtként mutatják be (azonban, mint már említettük, Ausztriában a lezárás mértéke a földfelhasználásnak csak a fele). Azt viszont (tudatosan?) figyelmen kívül hagyják, hogy még egy lezáratlan terület is használt területnek számít: a grazi városi park, a linzi Duna-park, a bécsi külvárosi családi ház körüli kert: a hivatalos statisztikákban mindez használt területnek számít, de így is pozitívan járulnak hozzá a jelenlegi kihívásokhoz (pl. a talaj hője, a város átláthatósága stb.). Ily módon a városi területek feloldására tett erőfeszítések abszurditásba süllyednek.
Általánosítások és félrevezetés helyett tárgyiasításra és differenciálásra szorul a vita: a különböző környezetvédelmi civil szervezetek nyilatkozataival ellentétben Ausztria nem a sokat emlegetett Európa bajnok a földhasználat vagy a földlezárás terén. Inkább Ausztria a mezőny közepén áll az EU-ban. Az „élenjáró” Hollandia és Belgium közel négyszer magasabb tömítési szinttel. Németország következik a harmadik helyen, a lezárási szintje körülbelül kétszer olyan magas, mint Ausztria.

A „Szövetség a józan ésszel” kezdeményezés nevelő-oktató munkát végez

A vita objektív szintre emelése érdekében Ausztriában építőipari szakemberek szövetsége jött létre a fontos oktatási munka elvégzésére. Különösen bemutatjuk a differenciálatlan felső határ statisztikai alapját és lehetséges negatív következményeit. Egy ilyen felső határ megoldhatatlan problémákat vetne fel a népességnövekedéssel járó közösségek számára, és akadályozná az emberek lakhatását: 2021 és 2024 között évente átlagosan 33,5 km²-t használtak építésre. Napi 2,5 hektáros területkorlát mellett évi 24,5 km²-t kellene megtakarítani. Ezért óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy a növekvő népesség hol éljen a jövőben.
Emellett elkerülhetetlenek lennének az ipari és kereskedelmi építkezések, az olyan közintézmények, mint az iskolák és óvodák jelentős megszorításai, valamint az infrastruktúra kiépítésében. További következmények lennének a földárak emelkedése és a munkahelyek megszűnése: ha napi 2,5 hektáros területkorlátozást vezetnének be, hosszú távon körülbelül 250 000 munkahely kerülne veszélybe. Ebből mintegy 105 ezer az iparban, 72 ezer az építőiparban és 73 ezer az egyéb közvetetten érintett gazdasági ágazatokban.(Forrás: „Földfelhasználás: A tervezett felső határ munkaerő-piaci hatásai, lakásépítés és infrastruktúra-bővítés, Kreutzer Fischer Partner, 2024. január)

Következtetés

A területi felső határ komoly számszerűsítéséhez nincs olyan mechanizmus, amely figyelembe veszi az osztrák önkormányzatok eltérő körülményeit (pl. bevándorlás és kivándorlás), és amellyel helyi szinten célokat lehetne kidolgozni. Az önkényesen és egyoldalúan meghatározott felső határ mindenesetre nem megoldás, mivel az önkormányzatokat minden cselekvési lehetőségtől megfosztja, és figyelmen kívül hagyja a fent vázolt negatív gazdasági és társadalompolitikai következményeket.
Ezzel szemben egy gondosan átgondolt földstratégia Ausztria fenntartható fejlődése és a megfelelő tervezési biztonság érdekében pozitív megközelítés lenne. Ennek azonban minden esetben magában kell foglalnia az összes figyelembe veendő kritérium átfogó mérlegelését. Legfőbb ideje lenne továbbá a tényleges felületlezárást - a területfelhasználás helyett - központi paraméterként rögzíteni a vonatkozó statisztikákban és a közbeszédben.